Számlázó program

2012.01.01-től változik a cégautó adó elszámolás alapja és mértéke is. Előtérbe kerül a jelenleg még céges személygépkocsik dolgozóknak történő értékesítése és kiküldetési rendelvénnyel való igénybevétele.
A jelenleg ingyenes kiküldetési rendelvény programot önálló termékként már nem forgalmazzuk de az akciós komplett számlázó program csomaghoz (14 modul kb. egy áráért) díjmentesen igényelhető.
------------------------------------------------------
Figyelem ez a bejegyzés 2009.03.10.-én született.
Az APEH weblapjára kikerült egy összefoglaló jogértelmezés "A gépjárművek üzemeltetésével kapcsolatos költségek elszámolásának alapvető szabályai a személyi jövedelemadó és a társasági adó rendszerében" címmel 
www.apeh.hu/adoinfo/inffuzet_2009/8fuzet.html
ennek kapcsán szeretném néhány dologra felhívni az elsősorban kisvállalkozó olvasóim figyelmét.

A beidézett eredeti szöveget szerzői jogi okokból nem szabad megváltoztatni, ezért az kékkel került kijelölésre. A megjelenítés sajátos volta miatta lábjegyzetek a hivatkozás helyén apró betűvel olvashatóak.

A személyi jövedelemadó törvény (1995.évi CXVII. törvény (továbbiakban:szja-törvény))
a gépjárművek hivatali, üzleti célú használatával kapcsolatos kiadásokat az elismert költségek között nevesíti azzal, hogy a költségelszámolás attól is függ, hogy a magánszemély mely tevékenységéhez, vagy milyen jogviszonyára tekintettel használja az adott járművet.
Az szja-törvény alkalmazásában hivatali, üzleti utazásnak minősül
- a magánszemély jövedelmének megszerzése érdekében, a kifizető tevékenységével összefüggő feladat ellátása érdekében szükséges utazás - munkahelyre, a székhelyre vagy a telephelyre a lakóhelyről történő bejárás kivételével -, ideértve különösen a kiküldetés (kirendelés) miatt szükséges utazást is, továbbá
- az országgyűlési képviselő, a polgármester, az önkormányzati képviselő e tisztségével összefüggő feladata ellátása érdekében szükséges utazás (a lakóhelytől való távollét).(Szja-törvény 3.§ 10. pont)

Tehát fontos hogy megkülönbözteti és a kiküldetési rendelvénytől elkülöníti a munkahelyre, a székhelyre vagy a telephelyre a lakóhelyről történő bejárást a cég érdekében végzett tevékenységtől.

A gépjárművek üzemeltetésével kapcsolatos költségek üzemanyagköltségből és fenntartási, javítási, felújítási költségekből állnak, így például nem része az üzemeltetési költségeknek az úthasználat díja, a garázsbérleti díj, a parkolás díja.
Az üzemanyag-felhasználás költségét az útnyilvántartásban szereplő üzleti
(hivatalos) célból megtett kilométerek alapján a kormányrendeletben (A közúti gépjárművek, az egyes mezőgazdasági, erdészeti és halászati erőgépek üzemanyag- és kenőanyag-fogyasztásának
igazolás nélkül elszámolható mértékéről szóló 60/1992. (IV. 1.) Korm. rendelet 4. §-ában vagy 1. számú mellékletébenmeghatározott norma.) meghatározott fogyasztási normák figyelembevételével lehet elszámolni.

Tehát ebben az esetben kell vezetni útnyilvántartást.

A kormányrendelet egyrészt gépkocsitípusonként, másrészt a gépkocsi
lökettérfogata szerint határozza meg a fogyasztási normát. A magánszemély választhat a kétféle fogyasztási norma közül. Egy negyedéven belül azonban vagy az egyik, vagy a másik mértéket lehet alkalmazni, a kétféle fogyasztási normát vegyesen nem.
Az üzemanyag áraként vagy az APEH (Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal) által közzétett ár,
(Az üzemanyagárak – havi bontásban – a Magyar Közlönyben és a www.apeh.hu internetes oldalon találhatóak meg.)vagy a számlák szerinti üzemanyagár vehető figyelembe a költségelszámolás során azzal, hogy negyedéven belül ebben az esetben is csak egyféle módszer alkalmazható.

A magánszemélynek a saját tulajdonú gépjármű tulajdonjogát - az szja-törvény
bizonylatmegőrzésre vonatkozó szabályainak betartásával - a kötelező gépjármű
felelősségbiztosítás befizetését igazoló szelvénnyel kell igazolnia, amelyet az
adó megállapításához való jog elévüléséig meg kell őrizni.
Az szja-törvény alkalmazásában saját tulajdonban lévő személygépkocsinak
minősül a házastárs tulajdonában lévő személygépkocsi is.

Két fontos momentum. Egyik legyen az ő vagy házastársa nevén a kocsi (nem a gyerekéjén, nem az élettársa, nem együtt lakó családtagén, testvér stb ?) és legyen befizetve a kötelezője, pontosabban legyen erről igazolás a biztosítótól (javasolt a cégnek másolatot készíteni róla) és ezt meg is kell őriznie a gépkocsi tulajdonosának.

I. Kifizető érdekében használt járművek
I.1. A magánszemély saját tulajdonában lévő járművek
A magánszemély a saját tulajdonában lévő személygépkocsi (Szja-törvény 3. § 45.pontja alapján személygépkocsinak minősül a négy, illetve három gumiabroncs kerékkel felszerelt olyan gépjármű, amely a vezetővel együtt legfeljebb nyolc felnőtt személy szállítására alkalmas, azzal,
hogy ide tartozik a benzinüzemű, a dízelüzemű, az elektromos üzemű, a gázüzemű személygépkocsi, a
versenyautó, az önjáró lakóautó. Személygépkocsinak minősül továbbá az a vegyes használatú, 2500 kg-ot meg nem haladó megengedett együttes tömegű, olyan gépjármű (nagy rakodóterű személygépkocsi), amelynek rakodótere gyárilag kialakítva kettőnél több utas szállítására alkalmas, de kézzel egyszerűen oldható ülésrögzítése révén a teherszállításra bármikor átalakítható a válaszfal mögötti rakodótér, ideértve azt az esetet is, ha az ülés eltávolítására visszafordíthatatlan műszaki átalakítással került sor.)

és itt is álljunk meg egy pillanatra. Ami ugye látható az a haszongépjárműnek vizsgáztatott kiskocsik nem értendőek ide. Erről később még lesz szó. Amit én személy szerint nem találtam meg az a 9 üléses mikrobusz szerű, egyterű szerű de ma már elérhető áron hozzáférhető képződmények (személykocsis mikrobuszok), ezek ugyanis a KRESZ szerint személy kocsik, de az SZJA törvény kivételt tesz velük (ami jó ha az áfa körül legyeskedik valaki mint cégnek). Nos ők sem alanyai ennek a bekezdésnek.

hivatalos (üzleti) célú használatáért alapvetően kétféle formában kaphat költségtérítést.
a) A költségtérítés egyik módja az, amikor útnyilvántartás alapján a ténylegesen
megtett utak figyelembevételével, vagy átalány alapján részesülköltségtérítésben a magánszemély. Erre legtöbbször akkor kerül sor, amikor a saját személygépkocsiját rendszeresen használja hivatalos célra. A költségtérítés címén kapott összeg ekkor adóköteles bevételnek számít,amellyel szemben a felmerült költségek az üzleti (hivatali) utakra (futásteljesítmény) elszámolhatók.

A cég számára ez nem előnyös mert a járulékos költség növekedés miatt ekkor jóval nagyobb összeget kell kifizetni mint például kiküldetési rendelvény használata és csak norma szerinti elszámolás mellett. Ez azonban nem biztos hogy fedezi (elfogadja) a dolgozó valós költségeit, amit a béréből kell fedeznie. De ebben az esetben is útnyílvántartást kell vezetni.

A bevétellel szemben a költségek elszámolása – a magánszemély választásától függően – kétféle módszerrel történhet.
Az egyik módszer szerint
- üzemanyagköltség címén a kormányrendeletben meghatározott fogyasztási norma szerinti üzemanyag-mennyiség és az APEH által közzétett ár szorzataként meghatározott összeg, vagy a számlával (számlákkal) igazolt üzemanyag-vásárlás vehető figyelembe azzal, hogy a számla alapján figyelembe vett üzemanyag-mennyiség nem lehet több mint az üzemi használatra az üzemanyag-fogyasztási normával számított mennyiség, továbbá
- a számlával (bizonylattal) igazolt fenntartási, javítási és felújítási költségek számolhatók el a hivatali célú használat arányában.
Az üzemanyagköltség elszámolásánál nem alkalmazhatja az APEH által
közzétett üzemanyagárat az a magánszemély, aki az üzemanyag forgalmi adóját
az áfatörvény (Az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvény) szabályai szerint levonja. Ilyenkor az üzemanyagköltség elszámolása – az áfa levonása után – kizárólag tételesen, számlák alapján történhet. Mivel a költségtérítéssel szemben csak a hivatalos célú használatra jutó költségeket lehet érvényesíteni, a helyes arány megállapítása céljából a hivatalos utakról útnyilvántartást (Az szja-törvény 5. számú melléklet II. 7. pontja szerinti részletező nyilvántartás) kell vezetni.

Ebben az esetben is útnyilvántartást kell vezetni, méghozzá a megosztáshoz szükséges adatok nyilvántartásával kiegészítve praktikus.

(Az útnyilvántartást egyébként a járművekkel kapcsolatos költségelszámolás alapbizonylatának kell tekinteni.)

Nos ez az oda biggyesztett megjegyzés alapján előre vetíti, az egyébként itt is részletezett és ott "kizárólag számla" alapján történő költség elszámolásnak titulált esetében is útnyilvántartást kell vezetni.

Az útnyilvántartásban fel kell tüntetni a gépjármű típusát, forgalmi rendszámát,
az üzemanyagnormát és mindazokat az adatokat, amelyek a
költségelszámoláshoz szükségesek, így többek között a kilométeróra állását az
év első és utolsó napján és a hivatali, üzleti célból megtett kilométereket.
A költségelszámolás másik módszere lényegesen egyszerűbb. Ekkor az
előzőekben már ismertetett üzemanyagköltség mellett a számlák, bizonylatok
alapján elszámolt egyéb járműhasználattal összefüggő költségek helyett a
kilométerenkénti 9 forint általános személygépkocsi-normaköltség vehető
figyelembe.
A magánszemély választhat a kétféle módszer között, választása azonban egész
évre és valamennyi általa használt személygépjárműre vonatkozik. Abban az
esetben, ha a magánszemély a saját tulajdonban lévő személygépkocsi hivatali
(üzleti) célú használatára tekintettel útnyilvántartás alapján költséget számol el,
akkor számolnia kell azzal is, hogy a költségelszámolás miatt cégautóadó
fizetésére kötelezett. A cégautóadó fizetésével kapcsolatos tudnivalók a 31.
számú tájékoztató füzetből ismerhetők meg.

Erről az APEH http://www.apeh.hu/adoinfo/szja/cegauto_090130.html 2009.01.30 oldalán olvashatnak.

b) A magánszemély saját személygépjárművének hivatali célú használatáért a
kifizetőtől kiküldetési rendelvény alapján is kaphat költségtérítést. Az szjatörvény
kötelezően előírja a kiküldetési rendelvény tartalmi követelményeit.
Eszerint a kiküldetési rendelvény a kifizető által két példányban kiállított
bizonylat, amely tartalmazza a magánszemély nevét, adóazonosító jelét, a
gépjármű gyártmányának, típusának megnevezését, forgalmi rendszámát, a
hivatali, üzleti utazás(ok) célját, időtartamát, útvonalát, a futásteljesítményt, az
utazás költségtérítését, az élelmezési költségtérítést, valamint ezen
költségtérítés(ek) kiszámításához szükséges adatokat (üzemanyag-fogyasztási
norma, üzemanyagár stb.).
A kiküldetési rendelvény eredeti példányát a kifizetőnek, másolatát a
magánszemélynek a bizonylatmegőrzésre vonatkozó rendelkezések betartásával
kell megőriznie.

Kiküldetési rendelvény. Tehát egy tévhittel ellentétben, legalább is ezen bekezdés alapján ez nem szigorú számadású bizonylat, még önálló szigorú sorszámozás sem követelmény - e szerint ! - természetesen az egyedi azonosíthatóság minden bizonylat esetében alapkövetelmény. Ennek ellenére javaslom, hogy tekintsék annak, ugyanis a revizorok egy része is annak tekinti és egyszerűbb egy vélt költségmentes előírásnak megfelelni, mint jogvitába keveredni.

A kiküldetési rendelvénnyel kapcsolatban fontos hangsúlyozni, hogy 2009.
január 1-jétől nem csak a munkaviszonyra tekintettel állítható ki kiküldetési
rendelvény, hanem más jogviszonyok (pl. megbízás, tagi, vezető tisztségviselői,
választott tisztségviselői jogviszony, stb.) alapján is.
Amennyiben a térítés mértéke nem több a jogszabály szerint igazolás nélkül elszámolható mértéknél [ez a mérték a hivatalos célra megtett kilométerekre a kormányrendeletben meghatározott üzemanyag-fogyasztási norma alapján az APEH által közzétett üzemanyagárral számított üzemanyagköltség és a kilométerenkénti 9 forint (általános személygépkocsi-normaköltség)], akkor azt nem kell bevételként figyelembe vennie a magánszemélynek.
Ez azt is jelenti a gyakorlatban, ha a magánszemélynek más jogviszonya miatt további hivatali, üzleti útja van (pl. egyéni vállalkozó), akkor a bevételnek nem számító költségtérítéssel érintett utakat magáncélúnak kell tekinteni, a többi tevékenységével összefüggő üzleti célból megtett utak tekintetében választhat, hogy az üzemanyagköltség elszámolása mellett a kilométerenkénti 9 forintot
alkalmazza, vagy a számlák alapján az üzleti célból megtett utak arányában
számolja el azokat.
Abban az esetben, ha a kifizető a kiküldetési rendelvény alapján a jogszabályban
meghatározott mértéket meghaladó térítést fizet, akkor a teljes összeg adóköteles
bevételnek minősül.
A költségelszámolást illetően ekkor a magánszemélynek választási lehetősége
van. Vagy az igazolás nélkül elszámolható összeget veszi figyelembe
költségként, és a térítés fennmaradó része után fizet az adott jogviszonyra
tekintettel adót, vagy a felmerült költségeket a hivatali célból megtett utakra a
hivatali és a magáncélból megtett utak arányában számolja el igazolás (számla,
más bizonylatok) alapján.
Ez utóbbi választás azt is jelenti a gyakorlatban, hogy a költségelszámolásra
tekintettel - a személygépkocsi tulajdonosának, illetve akkor is, ha annak
pénzügyi lízingbevevője a magánszemély - cégautóadót kell fizetni.
c) Amennyiben a magánszemély saját tulajdonú tehergépjárművét használja a
kifizető érdekében, akkor költségei megtéríthetők útnyilvántartás vagy
kiküldetési rendelvény alapján. Lényeges különbség azonban, hogy a 9 forint
személygépkocsi-normaköltség, illetve a kiküldetési rendelvény alapján igazolás
nélkül elszámolható költségek szabálya tehergépjárművek esetében nem
alkalmazható.

Itt hívnám fel a korábban jelzett problémára figyelmet, hogy sok személykocsi és mikrobusz szerű kocsi kis haszon gépjárműnek van vizsgáztatva, tehát ezekre nem lehet norma szerinti elszámolást készíteni. Mivel itt is kimaradt a 9 üléses a haszongépjárművekhez hasonlóan kizárásos alapon rájuk sem alkalmazható a norma szerinti költség elszámolás.

I.2. Nem saját tulajdonban lévő járművek
a) Abban az esetben, ha a magánszemély nem a saját tulajdonában lévő,
kizárólag üzemi célt szolgáló járművet használ hivatali, üzleti célra, akkor
elszámolható - az igazolt bérleti, vagy lízingdíj (ez alól kivétel a személygépkocsi
bérleti vagy lízingdíja);
- az útnyilvántartás alapján a norma szerinti üzemanyag mennyiség
figyelembevételével számla alapján, vagy az APEH által közzétett
üzemanyagár alapulvételével megállapított üzemanyagköltség;
- számla szerinti egyéb költség, amennyiben az a szerződés alapján a
magánszemélyt terheli.

Figyelem! Ebben az esetben is útnyilvántartást kell vezetni.

b) Nem saját tulajdonban lévő személygépkocsi hivatali, üzleti célú használata
esetén a személygépkocsi bérleti vagy lízing díja címén a költségként
figyelembe vehető összeg több személygépkocsi esetén sem haladhatja meg a
bevétel 1 százalékát, egyébként ilyen címen a magánszemély költséget nem
számolhat el.
A nem saját tulajdonú személygépkocsi üzemi célú használata esetén
útnyilvántartás alapján elszámolható az üzemi használat arányában
- a norma szerinti üzemanyag mennyiség figyelembevételével számla alapján,
vagy az APEH által közzétett üzemanyagár alapulvételével megállapított
üzemanyagköltség, valamint
- a számla szerinti egyéb költség, amennyiben az a szerződés alapján a
magánszemélyt terheli.

Ebben az esetben is útnyilvántartást kell vezetni.

Emlékeztetőül azt is fontos megjegyezni, amennyiben a személygépkocsi nem
saját tulajdonban van, akkor a hivatali, üzleti célú használatra tekintettel a
kiküldetési rendelvényhez kapcsolódó kedvező szabály nem alkalmazható.

II. Munkábajárás (78/1993 (V.12) kormányrendelet 2. § a) pont)
Abban az esetben, ha a magánszemély más helységben lakik, mint ahol a
munkaszerződés szerint a munkavégzésének a helye van, akkor a munkáltató a
munkavállaló munkába járásával kapcsolatos költségeit megtérítheti, illetve
bizonyos esetekben köteles azt megtéríteni. Nem tartozik az adóalapba – azaz
gyakorlatilag adómentesen adható – a költségtérítés, ha annak összege nem
haladja meg a munkában töltött napokra a munkahely és a lakóhely között
közforgalmi úton mért oda-vissza távolság figyelembevételével kilométerenként
a 9 forintot. Ez az összeg nem tévesztendő össze az általános személygépkocsinormaköltséggel, mivel a munkábajárás költségtérítése mellett további költségek (például a benzinköltség) nem számolhatóak el. Ez egyben azt jelenti, hogy a
költségtérítés kilométerenként 9 forintot meghaladó része a magánszemély
munkaviszonyból származó jövedelmének minősül.
A munkáltató a kilométerenkénti 9 forint költségtérítést abban az esetben köteles
biztosítani, ha
- a munkavállaló állandó vagy ideiglenes lakóhelye és munkahelye között nem közlekedik tömegközlekedési eszköz;
- a munkavállaló munkarendje miatt tömegközlekedési eszközt nem vagy csak hosszú várakozással tudna igénybe venni;
- a munkavállaló mozgáskorlátozottsága miatt nem képes tömegközlekedési eszközzel közlekedni.

Ebben az esetben is útnyilvántartást lehet vezetni. Felhívom a figyelmet, hogy csak akkor ha (nem mozgás sérült esetében) más helységben lakik.

E térítés annak is adható, akinek nincs saját tulajdonban lévő személygépkocsija.
A mozgáskorlátozott munkavállaló esetén a munkába járásra tekintettel akkor is
fizethető a kilóméterenkénti 9 forint költségtérítés, ha a munkábajárás a
közigazgatási határon belülről történik. Ha a magánszemély munkábajárásra
tekintettel kap költségtérítést, akkor emiatt nem fizet cégautóadót.

III. Az önálló tevékenységet folytatók – ide nem értve az egyéni
vállalkozókat – járműveivel kapcsolatos költségek elszámolása
Az önálló tevékenységet folytató magánszemélyek a bevétel megszerzése
érdekében felmerült és e tevekénységükhöz használt jármű üzemeltetésével
kapcsolatos költségeiket útnyilvántartás vezetése mellett a hivatali, üzleti célból
megtett utakra számolhatják el.

Ebben az esetben is útnyilvántartást kell vezetni.

A költségeiket a I. pontban foglaltak szerint
számolhatják el. Amennyiben az önálló tevékenységet végző magánszemély a
személygépkocsi használatával kapcsolatban kiküldetési rendelvény alapján kap
költségtérítést, akkor arra a I.1.b) pontban foglaltak az irányadók. A
költségelszámolás okán a saját tulajdonban lévő, vagy a magánszemély által
pénzügyi lízingbe vett személygépkocsi esetében felmerül a cégautóadó fizetési
kötelezettség is. Az ide vonatkozó részletes tudnivalók a 31. számú tájékoztató
füzetből ismerhetők meg.
Mezőgazdasági őstermelőkre vonatkozó további szabályok
Mezőgazdasági őstermelők esetében a kizárólag üzleti célt szolgáló járművek beszerzési ára értékcsökkenési leírás keretében számolható el az szja-törvény 11. számú mellékletében foglaltak szerint azzal, hogy a személygépkocsi a mezőgazdasági őstermelők esetében sem tekinthető kizárólag üzleti célt szolgáló járműnek.
A járművek után - a személygépkocsi kivételével - értékcsökkenési leírást csak a
kormányrendeletben meghatározott regisztrált mezőgazdasági termelő, valamint
a mezőgazdasági őstermelő jogosult elszámolni. A termőföldről szóló törvény (1994.évi LV. törvény) szerint az adóév utolsó napján családi gazdálkodónak minősülő magánszemély
és a családi gazdaságban nem foglalkoztatottként közreműködő családtagja a családi gazdaság részét képező, vagy ahhoz tartozó személygépkocsinak nem minősülő járműnek az üzembe helyezés időpontjára megállapított beruházási költségét - választása szerint - az üzembe helyezés adóévében jogosult egyösszegben költségként elszámolni. Személygépkocsinak nem minősülő járművek esetében élhet a beszerzési ár egyösszegű elszámolásával az az őstermelő is, aki a tevékenységet jogszabályban megjelölt hátrányos helyzetű térségben folytatja.
Az önálló tevékenységet folytató magánszemélyek közül speciális szabály vonatkozik a mezőgazdasági őstermelőre, aki útnyilvántartás vezetése helyett - függetlenül az üzemeltetett személygépkocsik számától - havi 500 kilométer utat számolhat el saját tulajdonú személygépkocsi üzleti célú használata címén.
Ezt a költség-elszámolási módot csak a teljes adóévre - illetőleg az adóéven
belül a tevékenység teljes időtartamára - lehet alkalmazni. Amennyiben az őstermelő ezt a módszert választja, akkor az üzemanyagköltség a norma szerinti üzemanyag-mennyiség és az APEH által közzétett ár alapulvételével, a fenntartási költségek pedig kizárólag a kilométerenkénti 9 forint általános személygépkocsi-normaköltség alkalmazásával számolhatók el. A költség elszámolásának a napja az év mindazon hónapjának első napja, amelyre vonatkozóan a mezőgazdasági őstermelő 500 kilométer átalányt számolt el.
Azokra a hónapokra vonatkozóan, amikor e címen költséget számol el, cégautóadót is kell fizetnie.
IV. Egyéni vállalkozók járműveivel kapcsolatos költségek elszámolása
Egyéni vállalkozók esetében is a részletes útnyilvántartás szolgál a
költségelszámolás alapjául azzal, hogy abba csak a hivatali célból megtett utakat
lehet beírni.

Ebben az esetben is útnyilvántartást kell vezetni.

Költség kizárólag az egyéni vállalkozói tevékenységgel összefüggő üzleti célból
megtett utak alapulvételével számolható el. Amennyiben az egyéni vállalkozó
bevételnek nem számító költségtérítést kapott kiküldetési rendelvénnyel más
jogviszonya alapján, akkor az útnyilvántartásába a kiküldetési rendelvénnyel
megtett utakat nem kell beírnia, és ha a fenntartási költségeit a hivatali és az
üzleti célból megtett utak arányában kívánja elszámolni, akkor a rendelvénnyel
megtett útszakaszt a magáncélból megtett utaknál kell figyelembe vennie az
arányosításnál.
A kizárólag üzleti célt szolgáló járművek esetében - a személygépkocsi kivételével - az szja-törvény 11. sz. mellékletének II. pontjában foglalt rendelkezés alkalmazható a beszerzési ár költségek közötti elszámolására.
A személygépkocsi-bérbeadó vagy személyszállító tevékenységet folytató egyéni vállalkozónál a tevékenység tárgyát, illetve eszközét képező személygépkocsi kizárólag üzleti célt szolgáló tárgyi eszköznek minősül 2009.
február elsejétől, ha az egyéni vállalkozó azt más célra részben sem használja, és
üzleti nyilvántartásai ezt egyértelműen alátámasztják. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy az e tevékenységekhez használt személygépkocsi beszerzési ára értékcsökkenési leírás keretében elszámolható. Minden más esetben a személygépkocsi beszerzési árának maradéktalan elszámolására nincs mód, az üzembe helyezés időpontjában érvényesíthető a bevétel 1 százalékáig egy személygépkocsi beszerzési árának a 10 százaléka átalányamortizáció címén.
Személygépkocsi bérleti vagy lízing díja címén a költségként figyelembe vehető összeg több személygépkocsi esetén sem haladhatja meg a bevétel 1 százalékát,de kivételt képeznek ez alól a személygépkocsi-bérbeadást vagy személyszállító tevékenységet szolgáló személygépkocsik, amelyek esetében a bérleti díj, illetőleg a vonatkozó rendelkezés szerint a lízing díja elszámolható.
Ettől függetlenül a bevételt csökkentő kedvezményeknél, a kisvállalkozói kedvezmények között vállalkozási tevékenységet közvetlenül szolgáló, kizárólag üzemi célú tárgyi eszköznek minősül a korábban még használatba nem vett személygépkocsi is,
1. feltéve, hogy a kisvállalkozói kedvezmény érvényesítése esetén az egyéni
vállalkozó az adott személygépkocsi után az érvényesítést követő négy adóévben - legfeljebb azonban a szja-törvény 49/B. § (14) bekezdés a), d) és e)
pontjában szabályozott esetek bármelyikének bekövetkeztéig -, cégautóadót
fizet,
2. ha a személygépkocsi-bérbeadó vagy személyszállító tevékenységet folytató
egyéni vállalkozó tevékenységének tárgyát, illetve eszközét képezi, azt más
célra részben sem használja, és ezt üzleti nyilvántartásai egyértelműen
alátámasztják (vagyis emiatt nem kell cégautóadót fizetnie, de ha költséget
számol el a bevételével szemben, akkor már kell).
Az egyéni vállalkozónak is lehetősége van arra, hogy útnyilvántartás vezetése
helyett - saját tulajdonú személygépkocsi használata címén, függetlenül az
üzemeltetett személygépkocsik számától - havi 500 kilométernek megfelelő
költséget számoljon el a személygépkocsi üzemi célú használata miatt. Ezt az
elszámolási módszert is csak a teljes adóévre - illetőleg az adóéven belül a
tevékenység teljes időtartamára - lehet alkalmazni. Amennyiben az egyéni
vállalkozó ezt a módszert választja, akkor az üzemanyagköltség a norma szerinti
üzemanyag-mennyiség figyelembevételével APEH által közzétett ár
alapulvételével, a fenntartási költségek pedig kizárólag a kilométerenkénti
9 forint általános személygépkocsi-normaköltség alkalmazásával számolhatók
el. A költség elszámolásának a napja ebben az esetben is az év mindazon
hónapjának első napja, amelyre vonatkozóan az egyéni vállalkozó 500 kilométer
átalányt számolt el. Azokra a hónapokra vonatkozóan, amikor az egyéni
vállalkozó e címen költséget számol el, cégautóadót is kell fizetnie.
2009. januárban alkalmazandó szabályok
A 2009. február 1-jei hatálybalépésre tekintettel 2009. évben január hónapra
még a „régi” szabályokat kell alkalmazni, vagyis az szja-törvény szerinti cégautóadó megfizetésével a magáncélú használat miatt felmerült költség is
elszámolható azzal, ha az egyéni vállalkozó nem alkalmazza az általános
személygépkocsi-normaköltséget (9 forint kilóméterenként), akkor pl. 20
százalék értékcsökkenés egy tizenketted része is elszámolható.
V. Autópálya-matrica
Az autópálya-matrica vásárlására fordított kiadásból a magánszemély saját
(vagy bérelt) személygépkocsijának hivatali, üzleti használata esetén a matrica
érvényességi időszakában - útnyilvántartással alátámasztott tételes kimutatás
alapján, a díjköteles útszakaszon hivatali, üzleti célból megtett utakra -
számolhat el költséget.

Ebben az esetben is útnyilvántartást kell vezetni.

A kifizető, külföldi székhelyű jogi személy, egyéb szervezet által biztosított
személygépkocsi magáncélú használata, továbbá azzal összefüggésben az
úthasználatra jogosító bérlet, jegy juttatása az szja-törvény (Szja-törvény 1. számú melléklet 8.37. pont) szerint adómentes
természetbeni juttatásnak minősül.
Amennyiben a magánszemély a saját gépkocsiját használja hivatali, üzleti célra
és a kifizető autópálya-matricát, jegyet úgy juttat a magánszemélynek, hogy azt
meg is veszi, akkor emiatt nem keletkezik sem a juttatónak, sem a juttatásban
részesülőnek adófizetési kötelezettsége még akkor sem, ha saját célra is
használja azt a magánszemély. (Szja-törvény 4. § (1) bekezdés)

VI. Társaságok tulajdonában lévő járművek
A társasági adóról és az osztalékadóról szóló törvény (1996.évi LXXXI. törvény (továbbiakban: Tao)) hatálya alá tartozó adózó a járművek bekerülési értékét (beszerzési árát) a tárgyi eszközökre vonatkozó általános szabályok szerint számolhatja el. Ebből következik a
számviteli elszámolásra és a társasági adóalap meghatározására egyaránt
érvényes főszabály, hogy ezen eszközök bekerülési értékét értékcsökkenési
leírás útján kell figyelembe venni.
A Tao. törvény alanya a tulajdonában lévő gépjárműve(i) beszerzési, fenntartási,
karbantartási, javítási, valamint üzemanyag-költségeit a számviteli törvény
előírásának megfelelően kizárólag szabályszerűen kiállított számlák alapján
érvényesítheti. Az ilyen módon dokumentált költségeket a Tao. törvény az
adóalapnál is elismeri.

Figyelem. Ez nem azt mondja hogy nem kell útnyilvántartást vezetni, csak azt hogy nem alkalmazhatók az egyéb elszámolási módok, kizárólag a a cégekre általános alkalmazandó számla szerinti költség elszámolás, ahol adott esetben a számlák a cég érdekében történő létrejöttét egyéb bizonylattal, analitikával kell esetleg alá támasztani (teljesítési jegyzőkönyv, útnyilvántartás stb)

A Tao. törvény alapján (Tao. törvény 3. számú melléklet B) fejezet 6. pontja) a vállalkozási tevékenység érdekében felmerülő költségnek, ráfordításnak minősül a cégautó használata, fenntartása és üzemeltetése révén felmerült költség, ráfordítás, ideértve az azzal összefüggő, törvényen alapuló, az államháztartás valamely alrendszere számára történő kötelező befizetést is. E rendelkezés alapján a társas vállalkozásnak társasági
adó fizetési (adóalap növelési) kötelezettsége nem keletkezik, függetlenül attól,
hogy a tulajdonában lévő cégautóval megvalósul-e a magáncélú használat.

Ez egy gonosz részlet. Valóban nem számít amennyiben a magáncélú juttatás azon felét nézzük hogy közvetlenül a juttatásra jutó személyi jövedelemhez kapcsolódó kötelezettségek nem keletkeznek. Nem tisztem eldönteni hogy a nem cég érdekből történő használatra jutó költségeket - amennyiben azt nem téríti a dolgozó meg - nem kell  e megosztani, tehát az útnyilvántartás magán és üzleti célú része alapján elszámolni később a különböző adónemek esetében.

 Az itt leírtak egy adóügyi perben nem jelentenek jogalapot, a leírás célja mindössze annyi hogy felhívjuk a figyelmet az információ hozzáférési helyére, az abban lévő buktatókra, vagy általunk fontosnak tartott részletzre, ami alapján őn a cég könyvelőjével tud már konzultálni, a véleményét kikérni.